Nagyember…..
2008 május 13. | Szerző: duma
Igen, a fiam “Nagyember” lett, már ugráltat maga körül mindenkit. Ma például a játszótéren. Kimentünk, bár előtte negyedórát gondolkoztam, hogy érdemes-e. Elég sötét felhők gyülekeztek, de szerencsére meggondolta magát, és inkább elment pest felé. Olvastam, ott esett is egy jó kis zápor. Szóóóóvvvaaaaalll kimentünk a játszótérre. Hintázott egy kissrác, persze rögtön megtámadta a másik üresen álló hintát. Miután látta, hogy más nem fenyegeti a hinta elfoglalásában inkább homokozni kezdett. Majd vízért ment a vödörjével az ivókúthoz. Kb. 5 perc múlva arra bicajozott egy kislány az apukájával. Dani mint az őrűlt, rögtön rohant a félig telt vödörrel, nehogy a kislány megelőzze, és elfoglalhassa a hintát. A vödört meg félúton lerakta. Úgy mégiscsak könnyebb futni.A kislány, és az apukája megálltak, és hívták a másik kisfiút, hogy tartson velük a bringázásban. Dani a hintáról odaszólt a férfinek: – Bácsi, hozd ide a vödrömet, mert véletlenül ott hagytam ! – Na, a pofámról égett a bőr, az apuka (még jó, hogy ismerem a pasit) meg csak mosolygott. Dani arcán látszott, nem totál tanácstalan, hogy most hintázzon, vagy inkább a vízről mondjon le. Végülis aztán a kisfiú is felpattant a biciklijére és eltekertek. Persze rögtön leszállt a hintáról és folytatta a homokozást, mint ha misem történt volna. Aztán jött egy másik kislány, és őt is próbálta ugráltatni, hogy hozzon vizet. Vagy ne úgy lapátoljon, hanem másként. És, hogy vigyázzon a vonatjára,míg ő egyet elmegy csúszni. És a többi, és a többi, és a többi.
Sátorozás, és holdutazás…
2008 május 12. | Szerző: duma
Daninak ugye felvertem pár napja a játszósátrát a teraszon. Most már egyre többet játszik benne. Igaz ez abból áll, hogy bemászik és kimászik, de azt igen intenzíven.
Egyébként Henczida és Aranyrabszolga a holdutazásban való részvételt köszönettel elfogadom. Jót fog tenni szerintem mind hárunknak. Kaja, pia, pasi minden lesz? Bár, a pasitól eltekintek. Szerintem mi hárman is remek csapatot alkotnánk. De oda-vissza 30 perc, az kicsit kevés nem? Vagy oké, legen 30 perc, de hetente többször is menjünk. Most megyek, mert Dani már indulni akart játszóterezni. Addig is legyetek jók! 🙂 🙂 🙂
Miért?…
2008 május 11. | Szerző: duma
Dani belépett a MIÉRT? korszakba. Már két napja eszi az életemet ezzel a kérdőszóval. Miért zöld a falevél? Miért kell a horgonyt leengedni a hajónak? Miért hívják kell ebédet enni? Miért megy a cica a kerítésen? Miért fekete a kutya? És még sorolhatnám a miérteket? Már kezdtem azt hinni, hogy ez a korszak nálunk kimarad a szórásból, de nem. És most alig tudok válaszolni rá, mert újabb miértekkel áll elő. És ez még csak a kezdet….
Egyébként nem történt az elmúlt két napban semmi különös. Nagytakarítottam, főztem, kilomoztam a garázst, mert kedden lomtalanítás lesz a faluban, hát a cuccaink háromnegyedét kiselejtezve megy kifelé. A lomos cigányok, elnézést, romák már járják a falut, és visznek, amit látnak. Bár, még sok minden nincs kinnt, mindenki az utolsó percre hagyja. Én is.
Voltunk játszóterezni, végre olyan szép az idő, hogy órákig kinnt tudunk lenni. A garázsban Dani felfedezte a régi motorját, és most azon furikázik. Pedig igencsak kinőtte, de ha tetszik neki, hát hadd menjen.
Hát, most csak ennyi semmi történt velünk. Jó éjt!
Május 9.
2008 május 9. | Szerző: duma
Hú, ma sem unatkoztam. Reggel ugyanis a szokásos, aztán közért, majd haza, és nagytakarítás. Szinte végeztem mindennel, mikor jött az sms, hogy mehetek dolgozni. Melóka után Daniért az oviba, aztán megint hazajöttünk, de csak azért, hogy megmutassam neki a játszósátrat, amit ma megcsináltam neki. Persze ő erről nem tudotta, gondoltam meglepetés lesz neki. Hát, igen, úgy 10 percig tartott a nagy meglepetés, azt mondta, neki elege van belőle. Komolyan már jódolgában nem tud értékelni semmit. De nem adom fel, azért kinnt hagyom a teraszon. Jó, mondjuk a szobába el se férne el, de hát ha a későbbiek folyamán megtetszik neki, és ellesz benne.
De olyan aranyos volt a játszótéren, jót nevettünk rajta. Van egy anyuka, Kati. Ő egyébként volt osztálytársnőm volt az általánosba. A legkisebb gyereke Norbi, cimbije Daninak. Szóval hintázott a két kissrác, egyszer csak Dani megszólal. – Anya, a néninek van a gyomrába baba? Egymásra néztünk és elkezdtünk nevetni. Mondta Kati Daninak, hogy nem Danika, nincs a pocakomban baba. Csak kövér vagyok ennyi az egész. Aztán Dani is elknevette magát, úgy látszik valamit sejthetett belőle, mert aztán ezzel ugratta Katit, hogy néni, de kövér vagy? És fennhangon jókat kacarászott rajta.És holnap állok neki folytatni a nagytakarítást. Jövő héten lesz lomtalanítás. Na, hát én a garázst kilomtalanítom. Biztos fogok találni több zsáknyi holmit, ami tök fölöslegesen foglalja a helyet. És a 60-as évek beli könyvesszekrényt is kirakom. A könyveket persze nem, de kell a hely, mert lassan nem férünk el tényleg a szobában, annyira túlzsúfolt lesz.
Kenyér
2008 május 8. | Szerző: duma
Dani mostani kedvenc kajája az üres kenyér. Mindíg voltak ilyen aktuális kedvenc ételei. Például hónapokig listavezető volt a túrógombóc, a tejberizs, a vajasmustároskecsaposkenyér, a máskrémes kenyér, a krumplipüré, tejbegríz, most a paradicsomszósz a sláger, és az üres kenyér. Mert, hogy az üres kenyértől csillogó lesz a fogunk. Dani legalábbis ezt állítja. Hát, akkor egészségére. Érdekes, mert az üres kenyeret héjastól is megeszi. De szendvics gyanánt a héját le kell vágni. Ki érti ezt? Ma olyan szép idő volt, hogy kimentünk a játszótérre. Hát, komolyan nem értem. Rajtunk kívűl senki nem volt kinnt. De hogy miért?
Ja, hát most jut eszembe… Tegnap felhívtam az alapítványt, hogy a bankkártyás levelemet keressék meg legyenek olyan szívesek. A szocmelós srác rögtön meg is találta, mondta mondjam a címem és máris küldi. Na, hát hogy ez miért nem tűnt fel senkinek, hogy másfél hónapja ott van egy olyan levél, ami nem az övék. Na, de a lényeg, hogy végre akkor nem kell újat csináltatnom.
A másik, felhívom a Bethesdát, hogy vinném Danit az éves kontrollra. 28.-ára kaptam időpontot. Mert annyira telítettek. Most hallom a tévében, hogy 27.-től meg a BKV sztrájkolni akar. Komolyan a vérnyomásom rögtön felment kétszázra. Mondjuk, ha a buszvezetők sztrájkolnának, az nem is érdekelne, mert csak metróval, és villamossal közlekednék. Na, de így kicseszni velünk?
Ezt gyorsan leírom…
2008 május 7. | Szerző: duma
Gyorsan írok pár sort, aztán mennem is kell Daniért.
Én olyan, de olyan ügyes vagyok. Most veregem ám a vállam teljes erővel. Na, de kezdjük előlről. Szóóóóval, tegnap már nem volt erőm ideülni és írni. Dani volt kirándulni, nagyon jól érezték magukat. Kisvonatoztak, kürtös kalácsot sütöttek, agyagoztak, és egy mágikus szobában is voltak. ez utóbbi aratta a legnagyobb sikert a gyerekek között. Persze ne aludtak, gondoltam, hazaviszem Danit és el is fog aludni. Aha, meg ahogy én azt elképzeltem. Hát, nem aludt el, hanem még kicsit tévézett, kicsit gépezett, kicsit játszott még, így el is húzta az időt fél 10-ig. Na, akkor aludt el. Pedig olyan fáradt volt, de nem akart aludni. Persze reggel meg úgy kellett könyörögnöm, hogy keljen fel.
Hogy jártam?! Komolyan, ez is csak velem eshet meg. Ugye bementem a bankba, mert másfél hónapja megrendelte csajszi az új kártyámat, de még nem jött meg. A másik csaj volt bennt, telefonált ide is, meg oda is. És kiderült, hogy azért nem tudták kiküldeni az új címemre, mert az alapítvány vissza sem küldte nekik. Komolyan, ekkora idiótákat. Jó, hát míg én ott laktam, akkor is csináltak olyat, hogy TB-től jött ajánlott leveleket átvették, de nem adták oda nekem. Csak úgy másfél hónapra rá. Fel fogom hívni őket, de tudom mit fognak válaszolni, hogy hívjam fel őket ekkor, vagy akkor, addigra előkerítik. Aztán semmi nem történik, mert elfelejtik. Illetve nem érdekli tovább őket az egész.
Viszont a lényeg, hogy ha már ott voltam a bankba, beugortam a T-comba is, és megkértem az eladót, hogy nézze meg a telómat, mert nem tudok rajta mms-t küldeni. Biztos én állítottam el, de segítsenek nekem, mert totál belegabalyodtam. És igen, sikerült! És tudjátok mit csináltam? Elküldtem Dani anyáknapján készült képeket az email címemre, átmentettem őket a képekhez, és íme itt vannak. Úgy örülök neki! Na, ha tudok majd jövök!
Ő az középen, tudom a kép minősége nem a legjobb.
Miért?…
2008 május 5. | Szerző: duma
Miért büntetnek bennünket olyanért, amiről nem tehetünk? Néha azon gondolkodom, talán átok van rajtunk. Vagy csak génhiba? Fene se tudja. Én azóta bűnhődöm, mióta megszülettem. Mert véletlen gyerek voltam. Anyám nem akart engem, apám nem engedte, hogy elvetessen. És itt kezdődött minden. De nem is itt kezdődött. Sokkal előbb. Anyám volt a fekete bárány a családban, aztán én lettem az. Anyámnak még a 8 elemije sincs meg. Mert, hogy annak idején neki kellett vigyáznia a testvéreire. Aztán szerelmes lett 16 évesen férjhez ment, és szült egy kisfiút, akit eldobott magától az apám miatt. Férjhez ment az apámhoz, majd született még egy kisfia. Őt 15 évvel később szintén egy férfiért dobott el magától. Aztán jóval később engem is eldobott magától szintén egy férfi miatt. Nekem csak egy bűnöm volt, külsőleg az apámra hasonlítottam. Meg is különböztetettek ez miatt a családban. Anyám mindíg előrébb tartotta a kapcsolatait, mint engem. Soha nem olvasott mesét, nem játszott velem (bár játékom sem volt), nem ült le velem tanulni, nem kérdezte ki a leckét, nem bízhattam meg benne, pedig annyi mindent el tudtam volna neki mondani, nem tudtam vele beszélgetni egy jóízűt. Soha nem láttam rajta, hogy büszke lett volna rám, ha egy szavalóversenyt megnyertem, soha nem dícsért meg, ha egy prózamondó versenyt megnyertem. Soha nem simogatott meg, ha szólistaként énekeltem egy versenyen. Nem érdekelte, milyen szépen klarinézotok. Már 13 évesen azt mondogatta nekem, hogy bárcsak minél hamarabb férjhez mennék, mert hogy egy gonddal kevesebb lenne. És én voltam az állandó hálátlan, pedig némán, de félreérthetetlenül szinte könyörögtem, hogy szeressen. Szeretett ő, és most is szeret, de nem úgy, ahogy én szerettem volna, én szeretném most is. A mai napig nem tudja, hogy mennyi seb van lelkemen, amit egész életemben ott lesznek rajta. Nem érti, hogy mi az, amit rosszul csinált. Soha nem mondhattam el neki, hogy 9-10 évesen egy régi iskolatársnőm nagyapja hányszor próbálkozott be nálam. Szerintem le sem kell írnom hogy. És, hogy a nevelőapám alkoholista, agresszivitása mit okozott nekem. Hogy milyen 9 évesen úgy dolgozni, mint egy felnőttnek. Hogy, hogy fájt, amikor február végén az 1-2 fokban csupasz kézzel metszettem két hold szőlőt, és véresre repedt ki a kezemen a bőr a hidegtől. És hogy fájt, amikor nyáron napszámba mentünk szőlőt kötözni, meg kapálni, és nem pihenhettem egy percet sem, a kapa meg szintén véresre horzsolta az izzadt tenyeremet. És ő nem könyörült rajtam, csak hajtott. És sorolhatnám holnap estig. Míg más gyerek nyaralt, táborozott, én dolgoztam reggel 6-tól este 10-ig. Mert nem volt megállás. És milyen megalázó, hogy az alkoholista, büdös nevelőapám lábát én mostam meg 2 forintért. És a büdös kapcáit nekem kellett mosnom. És milyen rosszul esett, mikor kedveskedni akartam a magam módján karácsonyi ajándékkal, és kidobta az ajtón. És, mennyire fáj,hogy soha, de soha nem állt mellettem. Nem irányított, nem érdekelte mi történik velem. Nem tanított semmire, mindíg azt mondta, majd a saját károdon megtanulod.
Hát, köszönöm a leckét, most bizony megtanultam. És mégis, milyen érdekes a sors. Mégis itt vagyok vele, én vagyok itt vele. A három gyereke közül én maradtam neki egyedül. Csak rám számíthat. És még valami. Sok mindent nem tudok neki megbocsátani, pedig azt hittem igen. Nem, ha belenézek a szívembe, a sok tüske ott van, és ott is marad, mert nem lehet kihúzni onnan. De mégiscsak az anyám. És szeretem. Nem tudom miért, de szeretem.
Az első ünnepség…
2008 május 5. | Szerző: duma
Ma volt az oviban Dani első anyáknapi szereplése. Rekordot döntöttem, ma 750 pár zoknit vasaltam le. Eddig 650 ár volt a rekord. De mivel csak vasaltam, így kb. 1500-1600,-Ft-ot kerestem. Rohadtul nem éri meg, de jobb, mint otthon ülni tétlenül. És holnap vár még ugyanennyi zokni. Rohantam utána az oviba, szakadt az eső, dörgött, villámlott. Épp azon meditáltam pár percig, hogy mindíg azt szajkózzák, hogy ha villámlik, ne igazán menjünk fa alá. Hát, itt a főutcán csak azok vannak. Két méterenként állnak a vadgesztenyefák, amik lassan 60 évesek. Csak ne abba fába vágjon bele, ami alatt épp átmegyek, mert akkor a manóm bizony mehet zaciba, mert mama rögtön bedugná. Szóóóóvvvaaaal, berohantam az oviba, mint Zrínyi. Már voltak ott anyukák, és nagymamák. Még Szilveszter anyukája is, akit a párja veri. Beszéltünk pár mondatot, mondta, hogy a vonatokat nem felejtette el, és hogy kapott valami vasutas jegyeket, és majd nemsokára el is mehetünk vonatozni ingyen, és a srácok még mozdonyt is vezethetnek. Nagyon megörültem neki. Már párszor megjártam,hogy valaki megígért valamit, aztán villámgyorsan el is felejtette. Ott volt Nono anyukája is, megmutatta az egy hetes kisfia képét. Tényleg tiszta apja. De azért nem hagyta volna ki az ünnepséget, gyorsan két szoptatás között eljött, hogy megnézze kicsi lányát. Persze mindenki felfegyverkezett. Szerintem egy egész várost el tudtunk volna látni fényképezőgéppel, kamerástelefonnal, és rendes kamerával. Az egyik anyuka mondta, hogy vegyünk üres dvd-t, és szívesen átírja nekünk. Rögtön négyen is kaptunk az ajánlaton. Szerdán úgyis mennem kell Erste-be, a Tesco-ban veszek is dvd-t, és átmásoltatom. Pár képet én is csináltam a telefonnal, de mivel nincs hozzá usb kábelem, így nem tudom feltenni sajnos. Pedig nagyon aranyos volt. Zavarában a kis ingét gyűrte mind a két kezével, tiszta lámpalázasak voltak a gyerekek. Szépen mindenki leült, aztán az óvónéni szólt egy pár szót hozzánk. És jöttek a gyerekek. Négyesével álltak ki a kis lúrkók, és egy-egy mondatot mondott mindenki. Aztán jött a szokásos orgonaága dalocska, majd még két kis rövid versecske, amit közösen mondtak. Egy kis cserepes virágot kaptunk. De látni kellett volna a gyerekek arcát, csakúgy sugároztak. Hát, még mi büszke anyukák. Érdekes, mert azt hittem szét fogom bőgni az agyamat. De nem. Persze a büszkeségtől, és a meghatódottságtól nem maradt száraz szemem, de meg tudtam állni, hogy ne sírjam el magam. Ahogy elnéztem a többi anyuka is pontosan így volt vele. Viszont nem győztem dícsérni, mikor átöltöztettem. És olyan, de olyan büszke vagyok rá.
Holnap pedig Piliscsévre mennek kirándulni. Biztos teli lesz élményekkel. Csak ne essen az eső.
És most egy kis Koncz Zsuzsa, aztán majd folytatom az írást, mert Aranyrabszolga eszembe juttatott pár dolgot.
Kismadárnak…
2008 május 13. | Szerző: duma
Kismadárnak névnapja alkalmából küldöm ezt a képeslapot!
Oldal ajánlása emailben
X