Az első ünnepség…

2008 május 5. | Szerző: duma |

Ma volt az oviban Dani első anyáknapi szereplése. Rekordot döntöttem, ma 750 pár zoknit vasaltam le. Eddig 650 ár volt a rekord. De mivel csak vasaltam, így kb. 1500-1600,-Ft-ot kerestem. Rohadtul nem éri meg, de jobb, mint otthon ülni tétlenül. És holnap vár még ugyanennyi zokni. Rohantam utána  az oviba, szakadt az eső, dörgött, villámlott. Épp azon meditáltam pár percig, hogy mindíg azt szajkózzák, hogy ha villámlik, ne igazán menjünk fa alá. Hát, itt a főutcán csak azok vannak. Két méterenként állnak a vadgesztenyefák, amik lassan 60 évesek. Csak ne abba fába vágjon bele, ami alatt épp átmegyek, mert akkor a manóm bizony mehet zaciba, mert mama rögtön bedugná. Szóóóóvvvaaaal, berohantam az oviba, mint Zrínyi. Már voltak ott anyukák, és nagymamák. Még Szilveszter anyukája is, akit a párja veri. Beszéltünk pár mondatot, mondta, hogy a vonatokat nem felejtette el, és hogy kapott valami vasutas jegyeket, és majd nemsokára el is mehetünk vonatozni ingyen, és a srácok még mozdonyt is vezethetnek. Nagyon megörültem neki. Már párszor megjártam,hogy valaki megígért valamit, aztán villámgyorsan el is felejtette. Ott volt Nono anyukája is, megmutatta az egy hetes kisfia képét. Tényleg tiszta apja. De azért nem hagyta volna ki az ünnepséget, gyorsan két szoptatás között eljött, hogy megnézze kicsi lányát. Persze mindenki felfegyverkezett. Szerintem egy egész várost el tudtunk volna látni fényképezőgéppel, kamerástelefonnal, és rendes kamerával. Az egyik anyuka mondta, hogy vegyünk üres dvd-t, és szívesen átírja nekünk. Rögtön négyen is kaptunk az ajánlaton. Szerdán úgyis mennem kell Erste-be, a Tesco-ban veszek is dvd-t, és átmásoltatom. Pár képet én is csináltam a telefonnal, de mivel nincs hozzá usb kábelem, így nem tudom feltenni sajnos. Pedig nagyon aranyos volt. Zavarában a kis ingét gyűrte mind a két kezével, tiszta lámpalázasak voltak a gyerekek. Szépen mindenki leült, aztán az óvónéni szólt egy pár szót hozzánk. És jöttek a gyerekek. Négyesével álltak ki a kis lúrkók, és egy-egy mondatot mondott mindenki. Aztán jött a szokásos orgonaága dalocska, majd még két kis rövid versecske, amit közösen mondtak. Egy kis cserepes virágot kaptunk. De látni kellett volna a gyerekek arcát, csakúgy sugároztak. Hát, még mi büszke anyukák. Érdekes, mert azt hittem szét fogom bőgni az agyamat. De nem. Persze a büszkeségtől, és a meghatódottságtól nem maradt száraz szemem, de meg tudtam állni, hogy ne sírjam el magam. Ahogy elnéztem a többi anyuka is pontosan így volt vele. Viszont nem győztem dícsérni, mikor átöltöztettem. És olyan, de olyan büszke vagyok rá.

Holnap pedig Piliscsévre mennek kirándulni. Biztos teli lesz élményekkel. Csak ne essen az eső.

És most egy kis Koncz Zsuzsa, aztán majd folytatom az írást, mert Aranyrabszolga eszembe juttatott pár dolgot.