Minek nevezzem őket?…
2008 május 21. | Szerző: duma |
Nem szoktam nézni a Mónika show-t, de ma kivételesen megnéztem. Gyerekek, akiket eldobtak maguktól a szüleik. Már, ha szülőknek lehet őket nevezni. Az “apák”-ban semmi érzés nincs gyerekeikkel szemben. A gyerekek pedig szenvednek. A szeretethiánytól. Megalázkodnak, és könyörögnek, hogy szeressék már őket. Csak egy kicsit. Ilyenkor újra és újra átélem mindazt, amin átmenek érzelmileg, és lelkileg. Azokat az arcokat és szemeket látni kellett volna. Nem tudom leírni mit láttam azokon az arcokon és szemeken. Fájt a szívem. És nem tudok most napirendre térni felette, mert magam előtt látom őket és az arcukat. A “szüleik”-et pedig én nem nevezném se anyának, se apának. Ahogy anyum szokta mondani, gyereket még a hülye is tud csinálni. Még az állat is ragaszkodik a kölykeikhez, és amíg el nem érkezik az idő, neveli, és szeretve óvja őket mindentől. Ezek meg eldobják maguktól azokat, akik nem érdemlik meg. Hisz nem ők kérték az életet. Hogy számolnak el a lelkiismeretükkel? Hogy néznek tükörbe? Milyen lelkük van? És a gyerekek mindezek ellenére szeretettel, és tisztelettel beszélnek róluk. Döbbenet…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Egyetértek veled!
Olyan kevés gyermek születik,de e kevésből is olyan sok rossz helyre, érdemtelen szülőkhöz
Biztosan azok vannak többségben ebben az országban, akik felháborodnak az ilyen szülők láttán. Kár , hogy média ritkán mutatja be a másik oldalt, mert jócskán van .Nagyobb haszna lenne mindenkinek!
Tanítok. amiket átélnek a manókáim…Van amelyik hétfőn alig várja a tízórait, mert a pénteki uzsi óta nem evett.
Ott a bagó a szülők kezében akárhol, akármikor összefutunk ( diszkrét kocsmaszaggal “ízesítve”)- de a gyerekre, akikből megélnek, nem jut semmi.
Ha beteg nem váltják ki az antibiotikumot, meg felküldik lázasan, hogy ne legyen otthon, velük a gyerek.
Közhely, de mások a fél életüket odaadnák egy gyerekért.
” A gyerekek élő ékszerek, és a mennyből küldték hozzzánk őket egy időre.” (Robert Pollock)
Ha ilyet látok,hallok,mindig törni-zúzni tudnék…