Álmodozás az élet megrontója…

2008 május 20. | Szerző: duma |

Fodrászom elfelejtett engem. Tegnap óta nem tudom elérni telefonon. Megígérte, hogy visszahív időpont egyeztetés miatt, de este nem vette fel a telefont, most meg ki van kapcsolva. Pedig úgy szeretnék egy jó kis vidám frizurát. Ha már ilyen esős, hűvös idő van. Jót tenne a lelkemnek. Azért remélem a héten sikerül eljutnom hozzá. Más különösebb nem történt. Danival az éjszakát átdurmoltuk. Igazán pihentető volt, csak valahogy nem volt jókedvem, mikor felébredtem. Most nem esik legalább. Bár, ahogy elnéztem az időjárási oldalakat, hát…, nem szívesen élnék az alföldön, vagy a tiszántúlon. Ott ugyanis harmadfokú, vagyis a legmagasabb riasztást adták ki. Ott aztán lehet holnapig még akár tornádó is. Tegnap is láttam olyan képeket, hogy mogyoró és dió nagyságú jegek estek. Itt csak csendes áztató eső esett. Na, most meg a végén a nap is ki fog sütni.

Tegnap Plátói2-vel összefutottam, pont előttem állt be autójával az ovi elé. Én lelasítottam Danival, nehogy közvetlen találkozni kelljen vele. De ő persze észrevett,  a bevezető kis úton vagy háromszor nézett vissza rám. Ma is így történt, csak én előztem meg pár méterrel. Dani lemaradt a folyosón kicsit és hátra kellett néznem. Pedig nem akartam. Komolyan. Volt pár anyuka gyerekével a folyosón, de nekem külön köszönt. Úgy éreztem, mint ha a gyomromban a kávét is látná. Olyan mélyreható pillantása volt. Hú!!!! Nem reménykedhetek semmiben. Most azon agyalok, hogy ezt a szemezgetést abba kell hagynom. Mert nem helyes, amit csinálok. Tetszem neki ez nem vitás. De nem szabad ilyet csinálnom. Ez már szinte felkérés egy táncra. Tiszta idiótának érzem magam, mert ha meglátom a gyomrom kis gombóccá zsugorodik, és érzem, ahogy a szívem dobbanása a duplájára emelkedik. És, ha dolgozom, már azon kapom magam, hogy álmodozom. Róla…. És az álmodozás az élet megrontója…. Igaz? ….  Nem jó ez így sehogysem….