Hát, komolyan ez a gyerek….. Azt hiszi cselédje vagyok. Hát ez óóóóóóriási tévedés a részéről. Aszongya nekem 10 perce: – Anya, én lefekszek, te meg pakold össze a játékokat! – és már fejest is ugrott az ágyba. Na, de jön még kutyára teherautó, majd meglátja. Főleg, ha úgy csinálok, mint ha kidobnám a játékait a teraszra. Mert idáig ez a nem túl tisztességes zsarolás eddig bejött. Hát, mostanában viszont egyre ritkábban jön be. Be kell keményítenem. Nem, mint ha nehezemre esne napi 2 percet ezzel tökölődni, de neki is meg kell tanulnia, hogy mi a rend. És persze, azt is, hogy ki az úr a háznál. Úgy, hogy azt hiszem megyek, és helyére billentem ezt a lúrkót.
Egyébként ebbe a bolond időbe és is belebolondulok. A migrénem menetrendszerűen a zivatarokkal együtt jön-megy. Ma például sütött a nap, fújt a szél, esett tíz csepp eső, majd megint ezerágra kisütött a nap, aztán fél óra múlva megint beborult, de abból nem esett semmi. Aztán dörrent az ég kettőt, majd újabb tíz perc múlva kisütött a nap. Á, nem bírom én ezt. Egy napba belesűríteni a négy évszakot, a migrénem szereti ugyan, én kevésbé.
Tényleg húzok, mert az én édes, drága, kicsi fiamat ráveszem, hogy ugyan már pakoljon el, mert lesz nemulass.