Valami nincs rendben…
2008 május 23. | Szerző: duma
Csak, hogy ne legyen már minden olyan rendben. Dani már 5. napja állandóan dörgöli a szemét. És leginkább a jobb szemét, de a balt sem hagyja békén. Már egészen pirosas. Nem kötőhártyagyulladás, az már kijött volna rendesen, meg már volt is ilyen neki. Istenem, csak nem valami allergia? Két éve már csináltak nála tesztet. Vérből is, és ilyen kézszurisat is. És ott minden negatív volt. Elméletileg nem allergiás semmire. Nem hapcizik, nem folyik vízszerűen az orra. De azért aggaszt a dolog, hétfőn úgyis kell beutalót kérnem a pulmonológia kontrollra, akkor megkérdezem a doktornénit. Bár úgyis azt mondaná vigyem el hozzá. Dani azt mondja, hogy szúr neki. Hát, nem tudom. Csak látom a gyereken, hogy nem túl kellemes érzés neki.
Álomvilág….
2008 május 22. | Szerző: duma
Milyen jó lenne, ha nem kéne azon gondolkoznom, hogy legyen szeptembertől! Milyen jó lenne, ha nem kéne azon idegeskednem, hogy lesz-e most akkor BKV sztrájk, vagy nem! Milyen jó lenne, ha bekapcsolva a tévét, nem kéne csupa borzasztó hírt hallanom! Milyen jó lenne, ha egy játék, valóban játék lenne, és nem érezni mindenki igazi háborúként! Milyen jó lenne, ha újra végig tudnék olvasni egy szuszra egy izgis, vagy éppen nem izgis de roppant érdekes könyvet! Milyen jó lenne beülni egy kávézóba és órákig beszélgetni kötetlenül valakivel! Milyen jó lenne végre elmenni egy moziba, vagy végignézni teljes nyugalomban egy filmet!Milyen jó lenne újra táncolni egyet! Milyen jó lenne érezni, hogy nő vagyok! Milyen jó lenne magassarkú cipőben, és szép ruhában elmenni színházba! Milyen jó lenne, ha nem kéne állandóan bocsánatot kérnem azért, mert merészeltem szülni egy gyereket! Milyen jó lenne egy kicsit boldogabb lehetnék! Milyen jó lenne, ha megtudnám venni Daninak az álmai Thomas szettjét. Milyen jó lenne elmenni egy hétre nyaralni! Milyen jó lenne, ha értenék a virágokhoz! Milyen jó lenne, ha egyszer hazamennék arra, hogy átváltoztatta egy jótündér az egész lakást! Milyen jó lenne…. És még sorolhatnám az álmaimat, vágyaimat.
De ne panaszkodjak igaz? Van hol laknom, van mit ennem, van egy kafa kis srácom. Mit akarhatok még?
Minek nevezzem őket?…
2008 május 21. | Szerző: duma
Nem szoktam nézni a Mónika show-t, de ma kivételesen megnéztem. Gyerekek, akiket eldobtak maguktól a szüleik. Már, ha szülőknek lehet őket nevezni. Az “apák”-ban semmi érzés nincs gyerekeikkel szemben. A gyerekek pedig szenvednek. A szeretethiánytól. Megalázkodnak, és könyörögnek, hogy szeressék már őket. Csak egy kicsit. Ilyenkor újra és újra átélem mindazt, amin átmenek érzelmileg, és lelkileg. Azokat az arcokat és szemeket látni kellett volna. Nem tudom leírni mit láttam azokon az arcokon és szemeken. Fájt a szívem. És nem tudok most napirendre térni felette, mert magam előtt látom őket és az arcukat. A “szüleik”-et pedig én nem nevezném se anyának, se apának. Ahogy anyum szokta mondani, gyereket még a hülye is tud csinálni. Még az állat is ragaszkodik a kölykeikhez, és amíg el nem érkezik az idő, neveli, és szeretve óvja őket mindentől. Ezek meg eldobják maguktól azokat, akik nem érdemlik meg. Hisz nem ők kérték az életet. Hogy számolnak el a lelkiismeretükkel? Hogy néznek tükörbe? Milyen lelkük van? És a gyerekek mindezek ellenére szeretettel, és tisztelettel beszélnek róluk. Döbbenet…
Álmodozás az élet megrontója…
2008 május 20. | Szerző: duma
Fodrászom elfelejtett engem. Tegnap óta nem tudom elérni telefonon. Megígérte, hogy visszahív időpont egyeztetés miatt, de este nem vette fel a telefont, most meg ki van kapcsolva. Pedig úgy szeretnék egy jó kis vidám frizurát. Ha már ilyen esős, hűvös idő van. Jót tenne a lelkemnek. Azért remélem a héten sikerül eljutnom hozzá. Más különösebb nem történt. Danival az éjszakát átdurmoltuk. Igazán pihentető volt, csak valahogy nem volt jókedvem, mikor felébredtem. Most nem esik legalább. Bár, ahogy elnéztem az időjárási oldalakat, hát…, nem szívesen élnék az alföldön, vagy a tiszántúlon. Ott ugyanis harmadfokú, vagyis a legmagasabb riasztást adták ki. Ott aztán lehet holnapig még akár tornádó is. Tegnap is láttam olyan képeket, hogy mogyoró és dió nagyságú jegek estek. Itt csak csendes áztató eső esett. Na, most meg a végén a nap is ki fog sütni.
Tegnap Plátói2-vel összefutottam, pont előttem állt be autójával az ovi elé. Én lelasítottam Danival, nehogy közvetlen találkozni kelljen vele. De ő persze észrevett, a bevezető kis úton vagy háromszor nézett vissza rám. Ma is így történt, csak én előztem meg pár méterrel. Dani lemaradt a folyosón kicsit és hátra kellett néznem. Pedig nem akartam. Komolyan. Volt pár anyuka gyerekével a folyosón, de nekem külön köszönt. Úgy éreztem, mint ha a gyomromban a kávét is látná. Olyan mélyreható pillantása volt. Hú!!!! Nem reménykedhetek semmiben. Most azon agyalok, hogy ezt a szemezgetést abba kell hagynom. Mert nem helyes, amit csinálok. Tetszem neki ez nem vitás. De nem szabad ilyet csinálnom. Ez már szinte felkérés egy táncra. Tiszta idiótának érzem magam, mert ha meglátom a gyomrom kis gombóccá zsugorodik, és érzem, ahogy a szívem dobbanása a duplájára emelkedik. És, ha dolgozom, már azon kapom magam, hogy álmodozom. Róla…. És az álmodozás az élet megrontója…. Igaz? …. Nem jó ez így sehogysem….
Birkanyírás…
2008 május 18. | Szerző: duma
Tegnap este Daninak lenyírtam a haját. Szerencsére nem nyafizott annyit, mint, ahogy szokott. De, hát még nem láttam olyan gyereket, aki imádta volna a hajnyírást, vagy vágást. A hajmosásról nem is beszélve. Nem akartam ennyire rövidre, rossz fejet raktam rá a gépre. Ha minden igaz holnap én jövök. Én szeretek a fodrászomhoz menni, mert ügyes. Csak ne fogna olyan vastagon a tolla. Na, de kéthavonta muszáj kibírnom. Elvégre egy ilyen kis pasi mellett nem lehetek vénasszonyos igaz?
Gyereknapi előzetes….
2008 május 17. | Szerző: duma
Bizony ám, ma a faluban gyereknapi előzetes volt. Azok rendezték nekik, akik lakóparkot építenek a faluba. 150 lakásos park lesz, egészen jól nézett ki a maketten. Volt ugrálóvár, meg olyan bika, amit meg lehet lovagolni. Már, ha kibírod a 10-es fokozatot is. Meg ingyen vattacukor. Dani megkóstolta, és a többit nekem kellett volna megennem. Nem szeretem a vattacukrot. És Dani sem, pedig ami már neki sem ízlik, … Meg volt bábelőadás, és délután két csajszi és egy srác adott elő musicalekből és híres rajzfilmekből betétdalokat. A srác egészen helyes volt. Na, de a lényeg, hogy még Dani is felment a kis színpadra a többi gyerekhez, és odaült hozzájuk, meg tapsikolt velük, meg táncolt, szóval nagyon jól érezte magát. Az ugrálóvárban meg még baromi rendes volt a pacák, mert Dani volt a legkisebb a srácok közül, és háromszor annyi időt lehetett bennt, mint a nagyok. Mert, hogy ez az ugárló egy hajóhoz hasonlított, és egy létrán kellett felmenni ahhoz, hogy lecsússzanak rajta. A nagy srácok ötször lecsúsztak, mire ugye Dani felért. Ezért a pasas felajánlotta, hogy több ideig maradjon manókám a várban. Tök rendes volt nem? Hazafelé beugortunk egy fagyira, most citromot kért Dani, és meg is ette. Pedig elég savanyú volt. Tegnap tutti-fruttit kért, jót nevettem rajta, mert tiszta kék volt tőle a szája. Egyébknt nem is volt jó a tutti fagyi, olyan rágógumi íze volt. Mentol nélküli rágógumi. Csütörtökön körtét kért, szerdán meg csokit. Végigkóstolja az összeset. De azért ma vettem egy 1.5 literes nagy jégkrémet és beraktam a hűtőbe. Inkább így osztom be Daninak, és sokkal olcsóbban kijövök, ja, és három íze van, csoki, vanília és eper.
Aztán hazafelé beugortunk még a jászóra, találkoztunk ott Perlával. Nagyon aranyos kislány 2.5 éves, és gyönyörű. Az apukája kubai, az anyja pedig falumbéli. A két gyerek iszonyat jókat nevetgéltek együtt a hintába. És feltűnt a színen Nono, de azt hiszem vége a szerelemnek. Dani már nem szereti Nonot, Nono is már Zsombiba szerelmes. Úgy, hogy most teljesen facér a fiam. Kíváncsi vagyok meddig. És most
rakok fel képet a mai napon csináltam.
Valahogy Macalay Culkinra emlékeztet
ez a kép. Vagy csak nekem?
Dani és az új barátja Tomi táncol.
Helyrerakom a gyerekem….
2008 május 15. | Szerző: duma
Hát, komolyan ez a gyerek….. Azt hiszi cselédje vagyok. Hát ez óóóóóóriási tévedés a részéről. Aszongya nekem 10 perce: – Anya, én lefekszek, te meg pakold össze a játékokat! – és már fejest is ugrott az ágyba. Na, de jön még kutyára teherautó, majd meglátja. Főleg, ha úgy csinálok, mint ha kidobnám a játékait a teraszra. Mert idáig ez a nem túl tisztességes zsarolás eddig bejött. Hát, mostanában viszont egyre ritkábban jön be. Be kell keményítenem. Nem, mint ha nehezemre esne napi 2 percet ezzel tökölődni, de neki is meg kell tanulnia, hogy mi a rend. És persze, azt is, hogy ki az úr a háznál. Úgy, hogy azt hiszem megyek, és helyére billentem ezt a lúrkót.
Egyébként ebbe a bolond időbe és is belebolondulok. A migrénem menetrendszerűen a zivatarokkal együtt jön-megy. Ma például sütött a nap, fújt a szél, esett tíz csepp eső, majd megint ezerágra kisütött a nap, aztán fél óra múlva megint beborult, de abból nem esett semmi. Aztán dörrent az ég kettőt, majd újabb tíz perc múlva kisütött a nap. Á, nem bírom én ezt. Egy napba belesűríteni a négy évszakot, a migrénem szereti ugyan, én kevésbé.
Tényleg húzok, mert az én édes, drága, kicsi fiamat ráveszem, hogy ugyan már pakoljon el, mert lesz nemulass.
Régi mesék….
2008 május 15. | Szerző: duma
Én is olvastam Mohánál, és Aranyrabszolgánál a régi idők meséjéről. És most, hogy beugortam, gondoltam végigmazsolázom a régi meséket. És találtam egyet. Remélem nem csak nekik, de mindenkinek kedveskedhetek. Majd megnézetem Danival. Kíváncsi vagyok, vagyon ő mit fog szólni hozzá.
Folytatás..
2008 május 27. | Szerző: duma
Mivel nem engedélyez több bejegyzést a gépem, illetve a rendszer keressétek a Nem elfelejteni 2. rész című blogot. Ott megtaláltok kedves olvasóim. 🙂
Oldal ajánlása emailben
X